Jó reggelt!!!
Végre! Végre! VÉGRE!
Tiszta lelkiismerettel ülök itt, csont nélkül vettem a tegnapi napot, és újra erős vagyok lélekben. Uhh...ez nehéz szülés volt komolyan! :D Hát majdnem elvéreztem itt a szemetek láttára! :DDD
Mérlegelés nem volt, bár kerülgettem, de nem! Majd hétfőn...és milyen okos gondolat volt a hétfő! Így legalább féken tartom majd Marisomat a hétvégén:)
Arra vagyok kíváncsi, de nagyon, hogy mikor következik be a pillanat, amikor belekukk a tükörbe, és soványabbnak látom magam, mint 130 kilósan voltam. Mert még nem következett be. Ugyanolyan nagy nő néz vissza a tükörből, mint jópár hónappal ezelőtt.
És azt hiszem, ez is az egyik kulcsa az életmódváltósdinak...ugyanis szerintem ez azt jelenti, hogy még mindig nem fogadtam el magam.Ezért van mögöttem ez a nehéz időszak.
Érdekes dolog ez a fogadd el magad, és lépj tovább dolog...sok könyvben leírták már ezt a gondolatot, sokféleképpen. Én vitatkoznék ezzel..mert ha az ember elfogadja magát, akkor nem vágyik fejlődni sem...szóval én a kövér embert nem akarom elfogadni. Nem az enyém. Nem utálom én magam, amikor belenézek a tükörbe!!! Dehogy!!! De látom, hogy kövér vagyok, és látom, hogy ezen változtatnom kell.
Ez így rendben is lenne...
A gáz ott kezdődik, hogy nem látom, hogy más vagyok! :-O Nem látom, hogy 25 kilóval könnyebb vagyok! Nincs az a dejólnézekki fíling! Nem baj, kivárjuk:) Biztosan megjön előbb-utóbb az is:)
Gyönyörű napsüte van, megyek, kinyitom az ajtót, hadd kiabáljanak azok a rigók! :D
Utána meló ezerrel...
Szép napot!
