Nem tudom, mi lesz ennek az irománynak a sorsa...
A célja az, hogy kijöjjön belőlem, aminek ki kell jönnie, és tisztán lássak, illetve nyoma legyen a gonodlataimnak.
A probléma, ami miatt elkezdtem írni, sokak problémája. Kövér vagyok. Sajnos hosszabbb pihenők után csak nehezen tudok elindulni, mert fájnak a lábaim, sőt a hátam is. Szinte egész nap ülök. A vérkeringésem- ha annak lehet nevezni azt, ami az ereimben folyik- nagyon lassú, a lábaim, főleg a bokámnál visszeresek, hajlamos vagyok az ödéma képződésre. Emellett sajnos dohányzom is. Minden este eltervezem, hogy másnap reggeltől szigorú életmódváltás következik, mégis, másnap reggel, mikor felébredek, valami kisördög azt súgja: - Gyerünk, kelj fel, főzd le a kávédat, és irány a dohányzóhelyiség. A 36. évemet taposom, és tudom, hogy normális testsúllyal fogom itthagyni ezt a földi világot, ráadásul úgy, hogy nem dohányzom. Talán csak egy erős sokkhatás hiányzik, nem tudom.Vagy lehet, hogy épp ez, hogy elkezdjek írni.
2010. január 30. van, hajnal 5 óra. Már itt ülök a gép előtt, arra készülök, hogy megkezdjem a napi könyvelést. Pedig szombat van. Szeretem ezt a munkát végsősoron, azt hiszem. Az első 2 szál cigarettán már túl vagyok.
174 cm-es magasságomhoz jelenleg 129,7 kilót nyomok. Iszonyatosan sok!!! Azt a kort már elértem, hogy a testem el tudom fogadni úgy, ahogy van, sőt szeretem is magam!!! Ha a tükörbe nézek, egyáltalán nem találom csúnyának azt, amit látok. Mégis valami belül azt súgja, sokkal de sokkal jobban érezném magam, ha mondjuk 40 kilóval könnyebb lennék.
