Jó reggelt!:))))))))))
induló súly: 130,5 kg- 2010.02.02.
jelenlegi: 109,0 kg- 2010.04.30. Eredmény: -21,5 kg...
Egy olyan szó kezdi befészkelni magát az agyamba, amire az elején nagyon nem akartam gondolni. Mer'hogy azt mondtam, ez itten nem fogyókúra...Na de most ebből a 100 kiló fölötti cuccból itt épp elég lenne!!!! Végülis, nem hiszem, hogy lenne mit alakítgatnom, teljesen rendben vagyok szerintem étrend-ügyileg. Talán ha holnap kialhatom végre magam, akkor megoldódik ez a "probléma" :) Addig hagyom is!
Fáradt vagyok! Nagyon! És május végéig esélyem nincs a pihire. De!!!
Ha jól belegondolok, ezt az életet én választottam. Mert megtehetném, hogy itthagyok mindent, és irány egy tanya, és szarom le a világot. SIMÁN!!! De nem teszem. Gyávaságból? Kényelemből? Az újtól való kényelem? Ki tudja. A lényeg, hogy megtehetném. A lehetőség adva van! ;) Akkor? Kell a panasz? NEM!!! Megyek, még pici dolog van itt, utána sütök valamit. Mer'hogy holnap ballagás lesz nálunk. A legnagyobb. Gimiből.
:) Emlékszem, amikor először találkoztam vele:) 11 éves volt. Aludt. Legalábbis ezzel az ürüggyel maradt a szobájában:) Izgultam nagyon, hogy hogy sikerül a találkozó velük:) Eni a kis buzgóság a kapun lógva várt...Judit nem várt. :) Mégis vele tudtam könnyebben "elfogadtatni" magam. Fogalmam sincs az első 11 évéről. Ha kérdezgetem néha, SEMMIRE nem emlékszik!!! MIntha kitörölte volna. Csak nagyon ritkán látom igazán lelkesnek:) Ha mégis, az valami kis nőcis cucc:-D Ruha, párfing, valami csecsekütyü :) Nincsenek barátai. EGY barátja van, akiről azt állítja, szereti. Nem tudom. Féltem ezt a gyereket. Vajon milyen lehet legbelül? Vajon mire gondol, amikor egyedül a szobájában? Vajon szeret élni? Vajon milyen, amikor nem játszik szerepet? Azt hiszem, még soha nem láttam az IGAZI Juditot. Azt hiszem, egy ember láthatta csak itt a földön, az édesanyja, akkor, amikor megszületett ez a gyerek. De az élet nagy keresztet nyomott ennek a gyenge kis teremtésnek a hátára. 11 évesen gyakorlatilag elhagyta az Anyukája!!! Lehet egy anyát pótolni? Szeretném azt érezni, hogy lehet...de azt hiszem, ez lehetetlen feladat.
Minden esetre...én szeretem. Úgy. ahogy van. Ennél többet pedig sajnos nem tehetek érte:( Szeretem. És kívánom Neki teljes szívemből, bárhogy is alakul a jövő hete, hogy elsősorban Önmagát találja meg az életben! Sok sikert neked Juditka!!! :)
Szép napot!
