Jó reggelt!
Hát igen, a blogolás későbbre tolódott, mióta élek is, nem csak gépezek, de ez így van jól, azt hiszem;)
Ma reggel kicsit nehezen ment a futás, sétáltunk is közben kicsit, de mivel nem török élsportolói babérokra...;)
Na kezdjem az élménybeszámolót...bár az egész annyira kettőnkről szólt, hogy nehéz élménybeszámolót írni erről a rövid időről:)
Ami a lényeg, hogy végre volt egy hétvége, ami nem az irodáról szólt. Hanem kettőnkről, és a jövőnkről. Azt tervezgettük. Mert azt hiszem, végre megint egy irányba húzzuk a közös szekerünket, végre nyugalom van, végre a férjem sem úgy gondolja leélni a hátralévő életét, hogy papírhalmok alá bújik.
A helyszín Kővágószőlős volt, egy régi bányászfalu Pécs mellett, a Jakab-hegy lábánál. Gyönyörű, még ebben a kánikulában is tűrhető a klíma, körös-körül erdő, az eget csak akkor látni, ha egyenesen felfelé nézel:) Csomószor azt hittem, borult van:) Péntek este érkeztünk, és először nemigazán tudtam mit kezdeni a hirtelen rámtört idővel:) Egyik percről a másikra kellett volna kezdenem kb. egy év után semmit tenni...aki volt már hasonló cipőben, tudja, mit éreztem:D
Összekutyultam a salimat vacsira, az Uramnak is készítettem...igaz, csak szenyát...de legalább mozgásban voltam :D Sajtot vágtam, bort töltöttem...és leültünk enni meg beszélgetni:) Nagyon jó volt. Beszélgettünk, asztal mellett, úgy, hogy semmi nem volt az asztalon, amiből ne csipegethettem volna lelkiismeretfurdi nélkül:) Itt jött az elhatározás, hogyha hazamegyünk, kerül, amibe kerül, ráállunk, és véghezvisszük, hogy elkerüljön az iroda az otthonunktól:)
A szokásostól eltérően már az első idegenben töltött éjszakán jól aludtam, valahogy pont a nekem megfelelő ágyat sikerált a házigazdának alám tennie:)
A szombat a túráról szólt. Van a Jakab hegyen egy Pálos-kolostor, ezt indultunk el megkeresni, de nem találtuk:D Ott bolyongtunk fél napot a Mecsekben, ezer éve nem járt, bár viszonylag jól jezett útvonalakon, és közben szebbnél szebb helyeket találtunk:) Csak hajtott előre a kíváncsiság, mindig tovább, hegymenetben, a rég nem érzett érzéssel a lelkemben...végre újra úgy éreztem, szabad vagyok:) A séta végül 10 kilméteresre sikeredett, olyan terepen, amin már rég jártam, elmesélni nem lehet, aki erdőjáró, és nem csak a nyiladékokon közlekedik, tudja, miről beszélek:) Fantasztikus volt, mint egy tündérmesében:) Pókhálók, szúnyogok, gyíkok, patak, sár, kidőlt fák, hegymenet, árkok, szakadékok...uhhh...gyönyörű túra volt:)
Ja!!! És semmi mást nem vittünk, csak fél liter vizet kettőnknek;)
Hazaérve fürdés, ebéd, és elindultunk Pécsre, hogy új ruhatárat keressünk az új életemhez:) Mindenképp szoknyát akartam. Rengeteget felpróbáltam, és minden próbánál kicsi nőbb lettem ;) Nagyon élveztem az Uram tekintetét..ez is egy olyan élmény, amit látni-érezni kell:) Mire az új zsákmányaimmal visszaértünk a vendégházba, már más ember voltam. Végre nem csak hallomásból tudom, mit jelent, hogy belenézek a tükörbe, és 100 %-ban el tudom fogadni azt, amit ott látok, azzal a büszke tuddattal, hogy ha ÉN úgy akarom, lehet ez még jobb is:) Az érzés, hogy igen, ebből a testből MOST ezt lehet kihozni:) Hogy igen-igen, van még hova fejlődni, de JÓL nézek ki. Hogy felvállalható a testem. Megérte!!! Nem a koplalás, a harc, a küzdelem...nem azzal lettem gazdagabb. Az idő, amit azzal töltöttem február 2. óta, hogy megkeressem azt a valakit, aki vagyok. Mert az a valaki nem zabál, az a valaki szereti a testét annyira, hogy tudja, mi a jó neki, és miért:) Az a valaki értékeket keres az életben. Mindenhol, mindenkor, mindenkiben, mindenben. Ez az eredménye ennek a négy hónapnak, és nem a 26 kiló mínusz:)
Vasárnap strandoltunk egyet kettesben..asszem életünkben először :D Utána ebéd egy csárdában :) Éééés...Zitus a fél adagot áttolta a Bandinak :D Mert jóllakott!!!! Hoppá!!!
Mindent összevetve nagyon szép hétvége volt, pont olyan, amilyennek terveztük:) A célt is elérte, sőt többet is, nem gondoltam, hogy csak egy-két szoknyányi távolságra vagyok attól, hogy tényleg nőnek érezzem magam:)
Volt időm kicsit a saját jövőmről is gondolkodni, hogy mi az, amit mindenképp el szeretnék érni az életben, mi az, ami energiát ad, amit továbbadhatok másonak, tehát támogatnom kell...és mi az, ami lemerít...ilyesmi...
Végre rájöttem, hogy képtelen leszek mindent megvalósítani az életben, amihez kedvem van...Hogy nem jó, ha ezerfelé cincálom magam, hogy végre el kell döntsem, hogy mi az, amit csinálni szeretnék, és ez bizony igenis a könyvelőiroda. Nincs könyv, mert nem az irodáról szól. Nincs nagy biokert, tanya, falusi vendéglátás...blablabla...akarok egy profi irodát. Azt viszont jól akarom csinálni. Ez lesz az elsődleges cél az életemben. Közeledek a 40 felé, azt hiszem, épp itt az ideje letenni a voksom valami mellett, és egyben a többi ellen is:) Rájöttem, hogy nincs értelme mindent csinálni egy picit...mert akkor elmarad a sikerélmény, ami viszont fontos, ha az ember embernek született...Szóval, jelentem, elképzelhető, hogy kevesebbet találkozunk. Viszont a miénk lesz a LEGJOBB könyvelőiroda a környéken!! ;) És bizony mindenképp leteszem a tollat 8 óra után. Ha kell, szerényebb körülmények között élek, de nem vállalom túl magam. Nem kell mindenhez értenem, és szükségem van szabadidőre. És egy otthonnra, ahova pihenni térhetek...:)
Itt tartok MOST, majd jelentkezem...
Szép napot!!!
