Jó reggelt a Kedves Mindenkinek 
A helyzet az... hogy nincs különösebb helyzet Tegnap este Kata jól kidombolta magát. Bár azt hiszem, ha földhöz vághatott volna valamit, sokkal jobban aludt volna Valahogy úgy érzem, Kata nálam életszakaszhoz kötött Az ember lányának manapság k...a sok helyen kellene ott lennie- és itt most nem fogok közhelyeket sorolni, ki-ki asszociáljon, ahogy akar 
Ha ehhez még lelkizős természet is társul...hááát...elkerülhetetlenül megszületik Kata Érdekes, hogy mióta a blogot írom, másodszor jött elő ez a gondolat. Hogy mennyi szerepet kell eljátszania egy embernek élete során. Mire megöregszünk, egészen fantasztikus színész válik belőlünk. Azt hiszem, Kata számára fontos, hogy ezt világosan lássa. Hogy ezek CSAK szerepek...Figyeld csak...
Amikor megszületsz, semmi más nem vagy, csak egy csecsemő, aki kizárólag az Ő Anyukája első számú kis parazitája Jó esetben semmi mást nem kell tenned, mint enni, aludni, és élvezni, hogy szeretve vagy. Aztán ahogy cseperedsz, szépen lassan megtanulod, hogy hogyan kell gyereknek...testvérnek...unokának...barátnak...óvodásnak...eccetera lenned. És az az érdekes, hogy az egyik szerep nem múlik el, mikor a másik kezdődik, hanem ahogy telnek-múlnak az évek, egyre többet kell eljátszanod, és egyre ritkábban adhatod CSAK önmagad Azt hiszem, ennek az őrületnek valahol nagymama korban egészséges helyzetben meg kellene szakadnia...de elnézve a mai nagymamákat...
70-80 éves korukig pörögnek, mint a búgócsiga Bizony. Szétszakítjuk egymást!!!! A gyerek a szülőt, a főnök a beosztottat, a tanár a diákot, a szomszéd a szomszédot...senki nincs ma tekintettel a másikra. Minden profit alapon működik MINDEN. Az alapkérdés minden helyzetben: Mi lehet a hasznom belőle? És sajnos legtöbbször úgy látjuk, abból, hogy önmagunkat adjuk, semmi haszon nem származikA végén még kiderül valami, amivel a másik hasznot húzhat belőlem!!! Jesszusom!!! Még családon belül is így működik Szépen végigjátsszuk, -hazudjuk az életünket...annyira jól, hogy a végén már azt is elfelejtjük, kik vagyunk 
Kicsit kifejtem, hogy érthető legyen
Itt vagyok én...
De ki az az én???
Az anyuka? A feleség? A gyerek? A testvér? Az unoka? A könyvelő? A szomszéd? A barát? A főnök? A fogyasztó? Az "eladó"? Vagy aki ezt a blogot írja? És mindezen szerepek közül mikor vagyok igazán magam? Ezerféleképp játszom ugyanis mindegyiket Melyik vagyok ÉN? és TE? Melyik vagy Te??? Tudod? Melyik a leglényegesebb szerep? Melyikben érzed teljesen jól magad??? Van olyan, amelyikben tökéletesen elégedett vagy, és teljesen kiteljesedik benned?? Ahol azt mondod, igen..ez én vagyok? És akkor a többi??? Mi szükség van rájuk?? Nem lehetsz egyszerre mindegyik! És valamelyiknek pedig lenned kell! De mind-mind annyira más szerep!!! És a pillanat töredéke alatt váltani kell egyikről a másikra Azt hiszem, az a VALAKI, aki megalkotta az embert, azért találta ki a szerepeket, hogy megöregedhessünk szép lassan Mert ebbe öregszünk bele, azt hiszem Fricskát talán csak úgy adhatunk az "Öregnek", ha belátjuk, hogy ezek csak szerepek..a lényeghez (lényegünkhöz) vajmi kevés közük van. És...JÁTSZUNK!!! Tényleg játszunkÉlvezettel HA kell, egyszerre három szerepet is, ahogy a helyzet hozza Közben tudjuk, hogy ez csak játék...Ezt viszont meg kell tanulni. Na ez a végcél, hogy jól játsszak Úgy, hogy közben bátran adom Önmagam bármilyen helyzetben. Nem azért játszom a szerepet, mert félek, hogy mi történik, ha önmagam adom...hanem azért, mert játszani jó
És még valami...nem csak Te játszol Hmm...lehet, hogyha így néznénk az embereket, türelmesebbek lennénk??? Hidd el, mindenki a tőle telhető legjobb szerepet próbálja alakítani
És MÉG valami... Mindegyiket tanulod valakitől. Az összes szerepet. Vagy megmutatják, hogyan kell játszani, vagy rákényszerítenek, hogy azt játszd, amit. Voltál már úgy, hogy valamit, amit az anyádtól láttál kiskorodban, felnőtt fejjel lépésről lépésre eljátszottad a saját gyerekednek, pedig annak idején Neked nagyon nem tetszett??? És a pároddal? voltál már így? Érdekes dolgok ezek Minnél többet foglalkozom velük, annál hülyébbnek érzem magam, viszont annál közelebb kerülök a lényeg(emhez), azt hiszem. Vagy mégsem??
