Reggelt
Kicsit késik a ma reggeli bejegyzés, mert szakadozik a net nálunk
A helyzet szavakkal le nem írható
Erre nem számítottam...Maris pedig pláne nem Tegnap óta 90 deka mínusz. És tényleg nem úgy élem ezt most meg, hogy fogyókúrázom Semmi kalóriaszámolgatás, vagy illesmi, egyszerűen válogatós lettem Hogy én mennyire utáltam régen az ilyen válogatós bigéket!!!Hmmm...jó pap is holtig tanul
Tegnap ígértem pár szót a házasságról Na akkor tényleg csak pár szót A szerelem...az élet legcsodálatosabb tüneménye (rajtad kívül) De nem tart örökké. Az ember nem tud leélni egy életet rózsaszín ködben! Kizárt!
Manapság valami miatt divat let kidobni azt, amire úgy érezzük, már nincs szükségünk, vagy nem szeretjük. Veszünk egy másikat helyette. Meg sem próbáljuk megjavítani Pedig sokmindent rendbe lehet hozni. A legtöbb félrecsúszott házasságot egészen biztosan
Bár ez a szó, hogy HÁZasság...már megint megragadta az agyamat
Ha megházasodsz, abból az emberből, akiért valaha rajongtál, előbb-utóbb csak egy HÁZastárs válik. Azért merem ezt leírni, mert túl vagyok egy valóban tönkrement házasságon, és nemrég mentettem(mentettük) meg a jelenlegi házasságunkat.
Szóval nem jól van az úgy, hogy a szerelem egy idő után egyet jelent azzal, hogy egy házban élünk választottunkkal! Miért van az, hogy úgy gondolkodunk a társunkról, hogy ha egy házban kar élni velünk, akkor tökéletesen igazodnia kell a mi értékrendünkhöz? Ameddig hajlandó akár önmagát megtagadva is igazodni hozzánk, addig szeretjük. És ha nem? Szerettük akkor egyáltalán? Vagy csak azt az eszményképet szerettük, akit látni akartunk benne? Hmm? És hibáztathatjuk-e Őt, ha nem valódi szeretetből mentünk hozzá annak idején? Ez nem szeretet! Ez lánckötelék!!!
Én az ideális házasságot úgy képzelem, hogy a benne élők feltétel nélkül, minden hülyeségükkel együtt elfogadják egymást.(Természetesen az alkoholizmus, és a testi bántalmazás nálam is kizáró ok..illetve ebben mindenképp változnia kell az illetőnek, ha velem akar élni
)
Hadd legyen az EMBER ugyanaz az EMBER, aki a házasságkötés előtt volt! És mi is, persze Ha szeretjük egymást, úgyis vágyni fogunk a közös programokra, ha meg nem, akkor mi a francnak mentünk hozzá?
Hogy az elején mindenki a szebbik arcát fordítja a másik felé, az természetes Az a szép az egészben, hogy a TÁRSkapcsolatban megismerhetjük a párunk másik arcait is Ő is-csakúgy, mint mi-, azokkal együtt alkot egy egézet És ha a választottunk nem alkoholista, nem ver minket, nem fenyegeti a család megélhetését hülye mániás szokásokkal(gép, kurvák, drog...)akkor kizárt, hogy van elviselhetetlen oldala. Ha Te úgy gondolod, hogy mégis, hidd el, Neked is van
Azért boncolgatom ezt, mert olvastam nemrég, hogy a legtöbb házasság nem azért megy tönkre, merta fentiekhez hasonló extrém ok van a válásra; egyszerűen megunják egymást a szerelmesek Aztán keresnek mást, akit egy idő után óhatatlanul megintcsak megunnak. Eszünkbe sem jut, hogy esetleg netán bennünk van a hiba, esetleg pont az a hiba, hogy hibás az önértékelésünk A házzasághoz bizony fel kellene nőnie a mi generációnknak, azt hiszem. És bocs, hogy ezt mondom, de ez leginkább Ránk, Nőkre igaz.
Mi vagyunk azok, akik imádunk sopánkodni, és kötekedni.Mi vagyunk azok, akik ahelyett, hogy úgy szeretnénk párjainkat, ahogy vannak, állandóan a kétségeinkkel (saját magunkban kételkedünk sajna) gyötörjük Őket, állandóan az orruk alá dörgöljük, ha valamit nem úgy csinálnak, ahogy Mi képzeltük...sajnos mi váltunk igazi Hárpiákká.
Mentségünkre legyen mondva, hogy valóban több teher van a mai nő vállán, mint a pár évtizeddel ezelőttién- bár ebbe a zsákutcába is mi, a szuper modern NŐTÁRSADALOM fordultunk be A nagymama még el tudta fogadni, hogy a férje erősebb, okosabb, életrevalóbb nála Ő még rá mert támaszkodni az Urára;) Naná, hogy az Ura Úrként is viselkedett Igen, de ez a másik véglet Mi lenne, ha egyszerűen segítséget kérnénk, ahogy a nők szoktak? És elfogadnánk ezt a segítséget...őszinte köszönettel? Hmm? Nem a férjünk tehet róla, ha mi nem érezzük jól magunkat a saját bőrünkben. Ez viszont fordítva is így van
Élj úgy, ahogy jól esik Ha szeret, akkor megengedi Ha nem, akkor nem a Társad, és önként dobbantani fog És nem biztos, hogy gané ember csak azért, mert nem a TE társad Fogadd el A lényeg, hogy Benned legyen annyi felelősségérzet, hogy ha szerelenből mentél hozzá, akkor kitartasz melette, egészen addig, amíg nem fedezel fel egyet a kizáró oko közül De egy végleges figyelmeztetést akkor is megérdemel
Ne zsörtölődj, köszönd meg Neki, hogy a hibáid ellenére Veled van adott percben. Nem kötelessége ugyanis Veled lenni!!! Szabad akaratából van Veled. Vedd tudomásul, hogy bármikor elmehet, ha úgy dönt! Jusson eszedbe ez nap mint nap! BÁRMIKOR ELHAGYHAT!!! Hisz szabad ember! Mégis Veled van Szerinted miért? Hmm?
Nálnk is megvolt a krízis, vagdalóztunk egymással mindenért, töltögettük észrevétlenül, üres fejjel a méreg-szelencét, egészen addig, amíg tele nem lett, és ki nem cseppent az első csepp belőle.
Szerencsérele tudtunk ülni felnőtt emberek módjára, és meg tudtuk beszélni értelmesen a dolgokat.
Neki fontos a munkája, imádja, még a kikapcsolódást is a munka jelenti számára..ám legyen Nekem fontosak a barátaim (és van köztük ellenkező nemű is) hát legyen
Szeretjük egymást? Nagyon!!!Akkor? Mi baj lehet? Igenis kézen fogva járjuk az utunkat Hogy néha el kell engedni? Háát...néha el kell De tudom, hogy ott van az a kéz, ha szükségem van rá, és az enyém is a helyén van, természetesen Ahogy semmi más ebben a tyúkszaros életben, úgy a párod sem a tulajdonod, és Te sem az övé. Kölcsön kaptátok egymást Azért, hogy jól érezzétek magatokat együtt, nem azért, hogy legyen kit korholni!!! Arra ott van Maris, Kata, Ica, és a többiek
Na..ennyit pár szóban Remélem, lesz, akinek segítségére lesznek ezek a gondolatok És akinek nem inge.. Szép napot
