Jó reggelt
Azt hiszem, újabb erő- és kitartáspróba következik Ma reggel még Maris is előbújt valahonnét, hogy kinevessen. 4. napja pontosan 119,4 kiló vagyok. És mindent ugyanúgy csinálok.
Bevallom, ezektől a napoktól féltem a legjobban elejétől kezdve Ilyenkor hajlamos az ember abbbahagyni, vagy úgy megszorítani a szíjat, hogy amiatt kell később vagy abbahagynia, vagy visszahízik, ha normális étrendre vált.
Megnéztem a táblázatot, 35 nap telt el az új életemből. Nem vagyok már farkaséhes, nem kívánom a nasit, és nagyon megszoktam, hogy minden nap mozgok, nem is keveset. Tényleg tele vagyok energiával, és tényleg sokkal többet nevetek Majdnem annyit már, mint régen
Mellékhatásként a kisfiamat annyit hallom kacarászni, mint még talán soha Azt hiszem, ez a legpozitívabb eredménye az egésznek Tudom, hogy nem fogyókúrázom, hanem elindultam egy úton, és úgy döntöttem, így élem le az életemMégis zavar, amit a mérleg mutat 4 napja
Az, hogy abbahagyjam, eszemben sincs, úgyhogy Maris hiába dörzsölte a markát ma reggel Innkább a kisebb megszorítások felé hajlok. Elképzelhetőnek tartom, hogy vannak az életnek olyan periódusai, amikor egyszerűen kevesebbel is beéri a szervezetem. Úgy érzem, hogy ezt próbálja most súgni Nekem a jó öreg lakókocsi Mert amellet, hogy ott dekkol a 119,4-en a mázsa, be kell valljam, hogy vacsira egyáltalán nem vagyok éhes. Akkor meg mi a fészkesnek eszem? Ráadásul ugyanakkora salátaadagot, mint a múlt héten?! Hát ez az. Mert enni kell?! Kell a fenét. Enni akkor kell, ha éhes vagyok!
Válasz megvan, megyek tovább
Szép napot!
