Jó reggelt!!!
Ma reggelre is kidobtam 40 dekát az ablakon
Tegnap eszembe jutott, hogy hol tarthatnék már, ha nem is tiniként, de legalább huszonévesen jön ez az elhatározás.Próbáltam végiggondolni, hogy jutottam el idáig. És nem megy!!!! Ötletszerűen jött az egész. Azt hiszem, erre nincs recept sajna
Pedig ha erre lenne, hogy hogyan határozzuk el magunkat végérvényesen...akkor a többi tényleg gyerekjáték. Egyáltalán nem megerőltető!!! Sőt!!! A mozgás például egyre inkább örömmé válik Mondjuk azért ennek van logikus magyarázata, mert ez itt már nem egy kis 3,5 kilós hátizsák....majdnem 13 kiló kukoricát szétszórtam a zsákból Naná, hogy könnyebb a mozgás!!!
És ne felejtsük el azt sem, hogy az elmúlt egy hónapban megdőlt az a teória, hogy ha abbahagyod a dohányzást, törvényszerűen meghízol Ebbe a karóba már senki Rozija nem kapaszkodhat! Már ha engem kérdez persze
És még egy tanulság...
Saját magunkat (ha tetszik, a szokásainkat) ugyanúgy nevelhetjük, irányíthajuk csak, mint a gyerekeinket Ha fel szeretnél hagyni egy-egy szokással, vagy épp fel szeretnél venni egy újat, akkor bizony következetesnek kell lenned vele (magaddal) szemben. Csak így lehet eredményt elérni! Ha visszafelé gondolkodsz..Maris is ezt csinálta Veled...következetesen súgta a füledbe, hogy csak még ezt az egy falatot, csak még ma...pont, ahogy én a gyerekemnek, mikor kicsi volt Csessze meg: Még 5 falat, és mehetsz játszani -És az én gyerekem nem egyszer szépen leszámolta az 5 falatot Jesszusom...csak kínomban nevetek
Hál'istennek egy ideje már nem csinálom, mégis azt kell látnom, hogy szegény gyerek máris elkezdte jutalomfalatként használni a kaját Én már nem haragszom meg, ha nem akar asztalhoz ülni, ha itt van az ebéd ideje Remélem, még idejében jött a felismerés -Na kisfiam...áááááá...szinte semmit nem ettél
Menem kell most, mára ennyi...szép napot!
