Jó reggelt!
Helyzet;):
induló súly: 130,5 kg- 2010.02.02.
jelenlegi: 113,6 kg- 2010.03.28. Eredmény: -16,9 kg ;) .jpg)
Na most vagyok gondban:)
A tegnapi témával ugyanis akarava-akaratlanul sokak lelkébe tiportam:( Pedig elolvastam századszor is, és az én olvasatomban nincsen benne sértő gondolat senkire nézve:(
És megint az ezerszer emlegetett gondolat jön...ahányan vagyunk, annyiféleképp tapasztalajuk meg az életet. A Bodri szóról van, akinek egy kis imádni való fekete kutya-, van, akinek a szomszéd dögje jut eszébe, az, amelyik minden éjjel ugat, és nem hagyja aludni, de van, akinek egyszerűen csak Petőfi;) Pedig ugyanaz a szó!! De ezt már írtam régebben, ha jól emlékszem:)
Ez történt tegnap is:) És ezért nagyon veszélyes dolog az írás, ha nem csak statisztikai adatokról van szó:) És ezért tudom elképzelni, hogy egy-egy komlyabb irodalmi művet teljesen félreértelemzünk;)
Summa summárum, ezentúl százszor is átgondolom, mit írok le:) De nem akarom abbahagyni! Viszont elfogadom bárki ellenvéleményét, mindenki szabad ember, azt gondol, azt mond, és arról ír blogot, amiről akar:) Azért tudnotok kell, hogy a célom soha nem a sértés:) A célom, hogy megváltoztassam az életem. EHHEZ a projekthez eszköz itt ez az iromány!:) Ha közben esetleg segítek valakinek, akkor én vagyok a legboldogabb ember a világon, ha megsértek valakit, akkor sajnálom, de ÉN akkor is csak azt tudom írni, amit írok...:) Kicsit belekeveredtem, de ez van;)
Szóval nem véletlen ám, hogy én mindig ennél az önsajnálatnál, és struccpolitikánál kötök ki!:( Az én életem sem volt egy virágos menet addig, míg Marist fel nem ismertem:( És sajnos én is csak a homokba dugtam a fejem, és ordítottam, sírtam, nem értettem, miért pont velem történik mindaz, ami történt.
Bizony, a sírás-ríváson kívül semmit sem tettem a boldogságom érdekében. De már másképp élek, másképp kezelem a problémákat-ha ugyan problémák, és nem valóban Isten ajándékai ezek...és azóta valahogy sokkal hepppibb képet mutat ez a mocskos világ;) De ehhez sok mindennek meg kellett történnie.
Ide talán csak annyit, hogy a kövér gyermekkor mellé...talán...sőt egészen biztosan annak következményeként egy teljesen, és egy majdnem félresikerált házasság, két kölcsönkapott lánygyermek..akik így utólag valóban ajándékok, de nem volt egyszerű összehozni őket a saját gyerekemmel, mert az anyjuk otthagyta őket, de azért évekig kevert...4 év latt három költözés...ehhh nem panaszkodom, sőt!!! tényleg köszönöm a Sorsnak, vagy nem t'om, hogy nevezzem, hogy szépen addig osztogatta a pofonokat, míg be nem láttam, amíg ÉN nem akarom, addig nem lesz belőlem semmi:) Minden rúgás, lelki nyomor ellenére viszont én mindig tudtam, hogy boldog akarok lenni!!!! Sőt! Mindig tudtam, hogy boldog leszek egyszer;) Csak annyira görcsösen akartam, hogy semmi másra nem kncentráltam. Azt hittem, a boldogság könyvből tanulható. És az utolsó rúgásnál, amikor a férjem, akit már nem szerettem, mire eljutottam odáig, hogy bejelentettem neki, másodszor is válok....ez az ember a sokktól teljesen megváltozott!!! Ez meg nekem volt sokk!!!:D Hónapokig szenvedtem, mert hiába volt minden régi vonásának-szokásának, hiába volt régi önmagának totálisan az ellentéte...mindent úgy csinált, ahogy azt én kértem...mégsem tudtam szeretni!!!!
Na itt kezdtem el gondolkodni, hogy akkor Zita b....meg...MOST KIBEN VAN A HIBA?????
Bennem volt. Mert én a NYAVALYGÁST szerettem. De megváltoztam. Már nem szeretem:) Már a férjemet szeretem, a gyerekeimet, mind a hármat, és minden embert, aki szerethető, és minden apró kis csodát, amit elém dob az Élet, persze, ha észreveszem!;)
Szép napot!;)
Jajj, a linkek!!!! :)
