Jó reggelt!!!
Hááát...azt kell mondjam, szép napnak indul a mai...már csak azért is ezt kell mondjam, mert szép napot szeretnék ma magunknak! ;) A helyzet...
induló súly: 130,5 kg- 2010.02.02. jelenlegi: 112,0 kg- 2010.04.11. Eredmény: -18,5 kg ...a BMI a mai nappal 37 alá kúszott. Itt az ideje, hogy leírjam...még pici türelem, és 10-el kezdődik! És tudjátok...mínusz 20-nál fotóóó!!! ;) Az másfél kilónyi út innen... Szeretnék ma reggel csak úgyszeretetből, mindenféle alkalom nélkül egy újabb tanmesét ajándékozni Nektek;): "Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:
- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: ,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés:"FIZETVE"."...
...A tanulság számomra mindebből a következő;):
2010 február 2-ig az én életem azzal telt, hogy szidtam azt a valamit...valakit...jó kimondom!!! Szidtam az Öreg Istent ott fennt, amiért ezt kaptam Tőle, amit itt a nyakam alatt "viselek"...igen, EZT a testet viselni kell(ett)...Tudoood...pózolni minden pillanatban, hogy feszüljön az a háj!!!! :-D Vagy épp laposkúszásban vonszolni magammal, ha a helyzet úgy kívánta...és így tovább, ha van ilyened, tudod, mirül csacsogok;) A lényeg, hogy úúútáltam az Öreget érte...észre sem vettem, hogy ahhoz a jellemhez, ami nekem volt, bizony szükségem volt..sőt erre a testre. Sőt!!! Pont EZ a test kellett Nekem ahhoz, hogy felnőjek, hogy ráérezzek, mennyire jó dolog, milyen fantasztikus érzés, amikor ÉN irányítom a saját életemet....és...ha erősen, szigorúan befelé nézek...akkor azt kell mondjam, hogy az első teljesen őszinte emberi kapcsolataimat is ennek a testnek köszönhetem. Nem nevezném barátság(ok)nak, amit kaptam a blog és a fórum által, hiszen az újdonsült ismerőseimmel még csak nem is találkoztam...illetve DEHOGYNEM!!! :D Igazi tali ez...lélektől lélekig futó...olyan baráti társaság, ahol senki sem akarja lenyomni a másikat, senki nem akar kitűnni...folytathatnám:)
Szóval...amíg nem késő...úgy döntöttem, kibékülök az Öreggel! :D Megpróbálom minnél jobban megismerni magam..a lelkem, és a lakókocsim minden szegletét..és, bár tudom, hogy oka volt, hogy cipeltem magammal ezt a nagy rakományt, már azt is tudom, hogy már nincs szükségem rá;) Lefelé még csak-csak elevickél az ember valahogy a nagy súllyal, bár az sem egyszerű! ;) De én most egyenesen felfelé haladok, és az egyetlen esélyem, hogy felérjek ahhoz a 75 kilós dúchoz, hogy kidobálok mindent, amire nincs szükségem!;)
www.wellnesscafe.hu/forumkifejt.php ez az a hely, ahol Te is megismerheted a "csapatot"...és be is szállhatsz, ha van kedved hozzá! ;)
Szép napot! ;)
