Jó reggelt!
induló súly: 130,5 kg- 2010.02.02.
jelenlegi: 111,6 kg- 2010.04.13. Eredmény: -18,9 kg
Na hogy is kezdjem...beszélgettem tegnap kicsit Ágival...előjött a vallásosság...és hogy Ő kíváncsi lenne a véleményemre. Megjegyzem, én is az Övére! ;) És ahhoz, hogy az ember egyben legyen, nem árt, ha tisztázza magában ezt a kérdést (is). No lássuk!
Kezdjük ott, római katolikus vagyok...nem azért, mert az akartam lenni, hanem azért, mert ez egy évszázados szokás...a szülők nem is gondoskodó szülők a katolikuséknál, ha nem kereszteltetik meg a gyereket:(
A szüleim teljesen eltérő vallási gyakorlatú családból érkeztek..az Apám szülei az úgynevezett szentfazék kategóriába tartoztak, jöttek mentek náluk mindig a "szent emberek", és biza az én apámnak anno kötelező volt misére járni, ministrálni...mindent, amit egy hívő embernek illik megtennie ahhoz, hogy a nagy Egyház elhiggye róla, hogy Ő hisz! ;)
Az Anyám szülei nem jártak misére, amikor én gyerek voltam...mégis, ha most felnőtt fejjel belegondolok, az én nagyapámnál vallásosabb emberrel talán nem is találkoztam. Ő aztán tudta, hogy mi az, felebaráti szeretet! Amiről én itt hadovászok, ami lenni szeretnék, Ő azt csípőből kivágta élete minden percében.
Érdekes, hogy a fentiek ellenére, ha templomban volt dolgunk, Anyu kísért minket, Apu annyira gyűlölte az egészet, hogy be sem tette a lábát a templomba...na jó, ha nagyon muszáj volt..esküvő a szűk családban..eccetera, akkor igen. Na így esett, hogy elkezdtem hittanra járni ugyan, de egy incidens után (a pap úgy orrba nyomta az unokabátyámat, hogy eleredt az orra vére)...nem mentem többé. Aztán később, nem igazán vallásos meggyőződésből, csak azért, mert tesómék felkértek (nagy örömömre), hogy legyek a gyerek keresztanyja, na emiatt lettem én elsőáldozó, és bérmálkozó.
De templomba ezután sem jártam. Oda akkor kezdtem el járni, amikor a nagylányom bérmálkozónak készült...hááát...hazudnék, ha azt mondanám, nem volt olyan időszak, amikor úgy éreztem, révbe értem:)
De valahogy úgy alakult, hogy másképp érek révbe...és úgy gondolom, azért, mert ez a folyamat, ami ehhez a bloghoz vezetett, nem a blog írásával kezdődött. Nem...sokkal korábban kezdtem el gondolkodni mindenfélén..addig elfogadtam mindent úgy, ahogyan mások:)
Szóval...a vallást szerintem nem a templomban kell keresni. A vallás ott van valahol, ahol úgy érzem, én vagyok, és ha mélyen rágondolok, hol van az én..akkor melegséget érzek azon a tájékon. Nem arról kell szóljon szerintem a vallás, hogy jó katolikusok, reformátusok, vagy buddhisták, Hit gyülisek...vagy bármik legyünk! Ha logikusan belegondolok, csak az egyistenhitű egyházakat vizsgálva...vajon kinek van igaza? Melyikük istene az EGY isten? :)
Az én istenem egyre inkább mindegyiküké, azt hiszem:) Én akkor találkozom az én istenemmel, ha erősen magamba nézek. Vagy amikor reggel felkelek, és hallgatom a madarak csiripelését. Amikor érzem, hogy szeretem a társam, amiért velem van, amikor a nézem, hogy alszik a gyermekem, amikor a kutyám szemébe nézek... Amikor haladok az utamon, és néha kicsit megállva érzem, hogy ez a világ annyira tökéletes, hogy csak Istentől eredhet!
Úgy gondolom, Istent nem lehet templomba zárni.
Úgy gondolom, Isten soha nem engedné meg, hogy valaki azt állítsa, én csak akkor vagyok jó ember, ha mnden vasárnap elmegyek a misére, és bedobom a pénzt a csengetőbe..mert ugye azt a sok jó atyát valamiből el kell tartani.
Egyszóval hiszem, vallom, és elfogadom Istent. De nem hiszem, hogy beszorítható lenne bármilyen egyház keretei közé, és nem hiszem, hogy kívülről kellene várni, hogy a szentlélek belém szálljon.
Sokkal inkább hiszem, hogy bennem van eredendően, és ha találkozn szeretnék Vele, akkor befelé kell elindulnom, nem az Egyház felé.
Ennek ellenére elképzelhetőnek tartom....sőt....biztos vagyok benne, hogy vannak jó lelkipásztorok minden egyházban. Akik valóban jó emberek, valóban közösséget formálnak, valóban jó érzés hallgatni őket, valóban úgy érzed, kaptál valamit, amikor a közelükben voltál, hallgattad, érintetted, szagoltad...tapasztaltad! ;) De ezek az emberek ugyanezt tennék az egyház keretein kívül is:) Mert vallásosak! De amikor ilyennel van dolgom, eszembe sem jut, hogy Isten katolikus, református, vagy miféle...sőt! hogy őszinte legyek, Isten sem jut eszembe...egyszerűen csak jól érzem magam! ;) És az én hitvallásom szerint Isten ilyenkor örül a legjobban! ;)
Szép napot!
Na még egy szóra, mert ezt nem bírom szó nélkül hagyni, 2 hete b@sztatnak ezzel az izévek itt:
...hogyaszongya...itt a...
JAPÁN WAKAME!!!!!!!!!!!!
egy nap=egy kiló!!!! Hát bazzeg!!! Nagyon szépen kérek minden kedves blogolót, hogy ÉLELEM-re költsék a pénzüket, mert attól élni lehet! ;)
Jajj és az a drága fórum!!! Le ne maradjon!!!! Ingyen van!;)
