Jó reggelt!!!
induló súly: 130,5 kg- 2010.02.02.
jelenlegi: 111,5 kg- 2010.04.14. Eredmény: -19 kg...több, mint csodás!!! ;)
A tegnapi volt a 70. napom, és ezidő alatt 19 kilónyi szemetet kidobtam az ablakon...
Hogy megérte-e? Mindenképpen!!! Nem, azt még nem tudom mondani, hogy végre elégedett vagyok magammal....az nagy hazugság lenne, van még mit csinosítani ezen a kis lakókocsin....pontosan 36,5 kilónyi szemetet kell még közösen kihajítanunk...de az EMBER!!!! AAAAAZ nagggyon jó úton halad, azt hiszem:)
Úgy érzem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy az EMBER, aki azt mondja, én vagyok, lassan teljesen pőrén áll előttetek:)...Persze vannak titkok...amiket egy nyilvános blog-olvasó nem tudhat meg soha...mégis azt hiszem, hogy azzal, ahogy minden reggel erőt veszek magamon, és lerántok itt előttetek a lelkemről egy réteg sarat...na valahogy ez testi-anyagi szinten kilókban manifesztálódik! ;)
Soha nem gondoltam, hogy edáig jutok! :DDDD Lassan tényleg nem érdekel, ki mit mond, lassan tényleg sikerül visszatérnem ahhoz a szerencsétlen falusi kislyányhoz, akit annyit bántottak...(legalábbis kis hülye mindig így érezte...) és sikerül újraépítenem az életem:) De ehhez még le kell vakarnom magamról majd'37 kiló sarat! De nem érdekel, bizakodó vagyok nagyon;) Mert ha most visszagondolok erre a 70 napra...nem mondom, hogy nem fájt egy-egy réteg...de megérte! Lassan tényleg kivilágosodik! ;) És az a rengeteg új ember, akivel megismerkedhettem!!!! Erre sem mertem volna gondolni sem...
Figyi....máris eszembe jutott a következő történet:
Nem olyan régen azt kérdeztem a férjemtől, Neki vannak-é barátai...merthogy...mondtam akkor magabiztosan....nekem bizony vannak! Na ezt most 70...170...ki tudja hány nap múlva végiggondolva azt kell mondjam, nekem SOHA nem volt még barátom! :( Tudod miért? Mert szépen elbújtam a hájam mögé, és csak Marist ismerhették az emberek:( Bizony, átvertem mindenkit, játszottam a vidám kövér csajszit, ettem a cigit, ettem én mindent, nev-ettem magamon, ha kellett...megt-ettem bármit, hogy elfogadjanak az emberek...egyetlen dolgot azonban nem sikerült megt-ennem...hogy magamat adjam:( Azt mondtam, nem tudok hazudni, és szépen végighazudtam az egész eddigi életemet. Azt mondtam, fontosak a barátaim, és annyit sem tettem meg értük, hogy levetkőztessem a lelkem...:( Már másképp van! És remélem, lesznek barátaim....remélem, akár meg is ölelhetem őket egyszer végre...őszintén..az első máris itt ül mögöttem...:) Igen, a férjem az...remélem, sikerül majd szeretnie akkor is, amikor már teljesen meztelen leszek:)
A testvérem...mindegy....belekezdtem...leírom ezt is...Vele sem voltam őszinte...pedig Őt tényleg nagyon szeretem...de valahogy mára annyira távol került! Úgy érzem, bibi van a két család közt, pedig egyszerűen csak mások vagyunk:( És mindenki bebújik a kis tüskéi mögé...és onnan nézi a másikat...fél, azt hiszi, biztosan szúrni akar megint:( CÉLOM....hogy egyszer a testvérem TÉNYLEG barátom legyen...és a sógornőm is:) Azt hiszem, ha kisgyermekes anyaként példaképet kellene választanom..az Ő lenne:) Remélem, nem késő még...tudom, hogy a férjem...mint mindenkor...most is társam lesz:) Istenem...miért gondoltam én 35 éven keresztül, hogy a többi ember csak azért lett teremtve, hogy engem bántson? Miért nem mentem közéjük? Miért zárkóztam be ennyire?...Mindegy...lassan kint leszek...bár még vakít a fény nagyon:)
Szeretnék megmutatni Nektek egy másik blogot, ami nagyon hasonló az enyémhez, a szerzőjét nem régóta ismerem, és máris megszerettem...Ő Mili :) És Náncsit sem szeretném kihyagyni a felsorolásból...na és itt van még Lunus...:) Jó szórakozást hozzájuk! ;)
Szép napot!!!!;) Hadd süssön!!!:D
