Jó reggelt!
Még mindig 108,3, de nem érdekel, fog ez még lejjebb menni.
Más szitu van.
Tegnap este összetörtem. Teljesen. Nem tudom elmondani, mit éreztem, de sajna nem sikerült mindent kiadnom magamból...még. Hisztiroham? Vagy valami, aminek már törvényszerűen be kellett következnie? Nem tudom. Csak sírtam, ordítottam, megnyugodtam, aztán megint elölről...és mindig megpróbáltam kihányni (kimondani) azt, amit éppen éreztem. Nagy kár, hogy nem emlékszem mindenre...de a vége felé, amikor úgy éreztem, lecsitul a vihar, egy dolgot éreztem csak!
Nem akarok erős lenni!!!! Nem akarok mindenkinek megfelelni!!!! Nem akarok szerepeket játszani!!! Nem akarok határidőket!!!! Semmit!!! CSak nyugalmat akarok! Békét! Ezek a határidők megölnek, komolyan! Nem nekem való élet ez a könyvelőkisasszonyság!!! Ehhez lelkileg totál üres ember kell, EGY ROBOT!!! Engem ez megbetegít!!! Illetve, nem tudom, lehet, hogy már beteg vagyok. Pontosan úgy vágyom most a nyugalomra, a csak létre, ahogy régen a kajára, vagy a cigire. De azt elővettem a dobozból, vagy a frigóból, és már az enyém volt. Emez is az enyém lehetne. De megölne a lelkiismeretem, ha felállnék, és azt mondanám, hogy én ezt nem csinálom tovább, mert beteg leszek (vagyok) tőle. Nem tudom, hányan vannak úgy vele például, hogy ott van a gyerekük, csak szeretne megmutatni egy bogarat a trambulinon, szeretné, ha levenném, és nem tudom, mert máshova kell figyelnem. Ott vagyok, hisz LÁT az a gyerek...mégsem lehetek az anyja akkor, amikor Ő azt szeretné, mert HATÁRIDŐ van. Vagy egy jó könyv, ami itt van bennem legbelül, uhh, micsoda történetek, de nem tudom megírni, mert határidő van!!! Vagy a blog, a fórum, ahol jó érezhetném magam, de nem tudom megtenni, hogy Rátok figyeljek, mert határidő van...pedig megígértem, hogy én itt leszek!!! A tinédzser lányaim, Eni például tegnap, aki hazajött az osztálykirándulásról, és neki kellett állnia vacsit készíteni, mert határidő van!!!! Pedig itt vagyok, itt ülök a seggemen, és annyira szívesen készítenék nekik finom-beszélgetős vacsorát!!!! Mindemellett a könyvelőirodában van egy munka, ami a leggyilkosabb szerintem, ez a bér-TB. Ez az, amit én bevállaltam a tudatlanok bátorságával anno, mert "én értek a számítógéphez", és annak idején vettük meg a bérprogramot. Na most, ez a dolog odáig jutott, hogy ezt a szoftvert rajtam kívül még senki nem kezelte. És nem is látom az időt rá, hogy mikor tanítsak be valakit. Sőt. A pénzt sem, amiből valakit betaníthatnék erre a feladatra:( És megint az érzés, hogy egyszer muszáj boldognak lennem!!! Mert ezt határidőre nem lehet:( És álmodozom. Folyton. Mert a lelkem tele van álmokkal..(ami alapjában véve jó dolog)..tele vagyok világmegváltó ötletekkel, de az én férjem nem álmodozó (és félre ne értsétek, ez nagyon jó, ha nem lenne a fék mellettem, egész életemben csak repkednék virágról virágra, mint egy pillangó...illetve..baj lenne az?..) Megtehetném. Tudom. De első körben...miből tartanám el a gyerekeimet? Azt repkedésből nem lehet. Másod sorban...mit csinálna a férjem nélkülem itt az irodában??? Az ügyfelek? Ők is csak emberek...És én szeretem az embereket. Imádom a férjemet!!! ÉS a gyerekeimet!!! Annyira szeretném Őket boldognak látni!!!!
Jajj!!!
De én is!!!!!!!!!!!! Én is ember vagyok!!!!! És annyira vágyom egy kis nyugalomra!!!!! Szétestem Lányok, így nem fog menni, hogy én legyek eme kicsi társaság lelke, nincs most erőm hozzá. Azt a keveset, ami maradt, most nagyon be kell osztanom. Van itt 4 ember, akinek tényleg szüksége van rám. Bocsássatok meg nekem, ha félgőzzel vagyok, ha esetleg kimarad egy-egy blog, ha esetleg eltűnök picit a fórumról...nem azért van, mert cserben hagylak Benneteket. Azért van, mert keresem továbbra is a boldogságot...és tudom az agyammal, hogy ez a legnagyobb hiba, nem keresni kell...a lelkem viszont azt súgja-fújja...itt van, csak egy pici kapu!!! Nálad van a kulcs!!! Itt van benned!!! Keresd!!! Már a Tiéd!!! Vedd el!!!
De hol???????????? És sikítani tudnék a fájdalomtól!!!!!!!!!!
Szép napot!
