Jó reggeltet a Népnek 
Érdekes dolgot figyeltem meg tegnap, nem is tudom hirtelen, hogyan öntsem szavakba, mert vegyesek az érzelmeim a "tüneménnyel" kapcsolatban.
Roziról van szó. Hogy az ember változik...az rendben. Így normális. Amiről ma...sőt amiről most A-t gondolok az egy hét múlva...sőt a következő pillanatban egészen másként festhet. Merthogy az ember folyamatosan tapasztal
És kaptunk egy szervet, ami feldolgozza ezt a rengeteg tapasztalatot és csak kombinál, és kombinál, és....Hogy melyik a nyerő kombináció, attól tartok, mindig utólag derül csak ki.
Na!!! Elég ebből, vissza Rozihoz. Hát igen. Tegnap többször bevillant, de csak egy-egy másodpercre, hogy rá kellene pipálni. Ez annyi volt csak pédául, hogy arra gondoltam, ezt itt befejezem..és rágyújtok Ismerős sugallat ez szerintem minden dohányos ember számára Aki súgja, élni akar De furcsa érzéseim támadtak Vele kapcsolatban tegnap. Úgy éreztem, hogy gyakorlatilag feladta már Bepróbálkozik, mert a remény hal meg utoljára, mégis azt hiszem, Rozika felszívódni készül Úgy döntött, most, hogy észrevettem, és elkezdtem figyelni, szépen beolvad a szerves egészbe. Érdekes érzés ez. Lássuk csak szép sorjában, mi történt, hátha segít ez Valakinek, aki abba akarja fejezni a koporsószögelést 
Kezdetben vala egy ember, aki-mint mindenki más-, szeretett volna vmi jónak részese lenni, tartozni vhova. Nagy nehézségek, szédülések, rosszullétek árán sikerült beverekednie magát a Dohányosok Társadalmába
Hosszú évekig azt hitte, jó buli az egész...meg hogy sikkes...blablabla...de egy szép napon elkezdett motoszkálni a fejében, hogy le kellene tenni azt a fránya cigit. Amikor például egészen fiatalon először életében arra ébredt reggel, hogy a tegnapi dohányzás emlékeit köhögi fel 
Vagy amikor kiszámolta, hogy mindezt mennyire drágán tette...és amikor azon tűnődött, mennyi értékes, gyönyörű pillanatot, percet, órát, napot....jesszusom ez már egy élet!!!..szóval hogy mennyi időt tölt ÖNSZÁNTÁBÓL egy füstös kalitkába zárva.
Próbálkozott is a "leszokással"...voltak is kisebb időleges sikerei, de vmi mindig visszaterelte a ketrecbe. Valami (Valaki)azt súgta, jó hely az. Biztonságos. Megszoktad. És a mi emberünk egyre inkább azt érezte, Valaki szórakozik vele. És szépen lassan, de magabiztosan észrevette Bagós Rozit Ekkor kezdett blogot írni
Na? Ismerős történet ez sokak számára, ugye? Csakhogy én már megtapasztaltam a saját megoldásom is. A fő dolog, amit Rozival kapcsolatban műveltem, hogy elkezdtem figyelni. Leskelődtem utána Az esetek kisebb részében pedig vitatkoztam vele, és megmutattam neki a helyes irányt A furcsa AZ az egészben, és ezt nem is tudom megmagyarázni, hogy aki több, mint húsz évig irányította az életemet, pusztán attól, hogy felfigyeltem rá, gyakorlatilag egy hét alatt felszívódni látszik. Ezek a kis bevillanások tuti az utolsó próbálkozásai Szépen beadja a derekát, és része lesz annak az egésznek, amit úgy hívnak mostanában...1leszek
Hmm...olyan búcsú félét érzek. Mint amikor elengedünk egy számunkra fontos Valakit, mert tudjuk, hogy így helyes. Az igazság az, hogy én ezt az érzést eddig csak filmekben tapasztaltam meg, de ott szerintem mindenki, úgyhogy tudnod kell, miről beszélek Azt is érzem, hogy ez a tapasztalat hasznomra válik az élet több területén is, jobb anya leszek talán...,jobb feleség , jobb barát , jobb gyerek ...mennyi szerep, és mennyi kölcsönhatás!!! A lényeg, hogy az érzést Rozitól kaptam, és köszönöm Neki.
Azt is köszönöm, ha mindezt megoszthattam ma Valakivel.
És most...meló van, Emberek
