Jó reggelt
Khmm...a helyzet az, hogy Marisom újabb bizonyítékot kapott ma reggel, merthogy...vasárnap reggel van....VÖRÖS NAPOK!!!!...és a mérleg 30 dekával kevesebbet mutat, mint tegnap.
Na!!! Ugye, hogy megmondtam
Kitartás, következetesség, Marisnak nem engedni...akkor sem, ha úgy érezzük, most az egyszer igazán lehet!!! Nem, mert Marisunknak ez az egyik legjellemzőbb praktikája Hogy azt súgja, most az egyszer...utána folytathatod. Abba sem hagyom!!! Persze ma reggel Ő sem akarja
A recept-menütől picit eltiltottalak Benneteket, bocsi, de nem tetszik így, megpróbálok kezdeni vele valami értelmeset
A ma reggeli bejegyzés elsősorban a saját kis Mariskámnak szól. Ma viszem ugyanis (mivel itthonhagyni nem tudom) először igazi kísértés közelébe, mióta "kölcsönösen megláttuk egymást" Kaja közelében folyamatosan ott van, és ezt itthon kezelni is tudom, ezt azt hiszem, nem kell bizonygatnom annak, aki megtisztelt a figyelmével De ma az én kis szülőfalumba utazunk
Ez a hely Báta. Számomra arról (is) híres, hogyha meglátom a helységnév táblát, akkor Marisom ujjongani kezd
Valahogy Báta, és az Anyám háza egyet jelent a zabálással (is) Nos, ma reggel közlöm Marisommal, hogy sajnálom, de ennek is vége Azt a helyet azért imádom, mert ott nőttem fel, oda jártam oviba, általános iskolába is, mert a mai napig is ott él az Anyám, a Testvérem és a családja, és a Nagymamám. Ma én fogok ujjongani, nem a Maris Azért, mert hazatérni jó És én Bátára hazmegyek a mai napig is Pedig képzeljétek, tegnap még Rozi is felébredt a gondolatra, hogy megyünk Bátára. Na nem!!!!!!!!!! Báta sokkal szebb falu attól, hogy pont a rossz szokásokat kössem hozzá elsősorban Khmmm..ez itt a reklám helye...a linkek között megtaláljátok a falu honlapját Sőt!!! Beteszem a Tájházét is Nézzétek meg, érdemes szerintem
Amit most írok, azon nagyon sokat gondolkodtam, hogy szabad-e leírnom úgy, hogy tudom, az Édesanyám is olvassa a blogot Aztán úgy döntöttem, hogy..mivel mindent megért (hisz az anyám) és mivel ez a blog idáig is az őszinteségről szólt, nem csak leírhatom, hanem le kell írnom ezt a pár sort
Az én anyukám rengeteg dolgozott, amíg én pici lány voltam. Nagyon kevés időt tudott Velünk tölteni. Kezdteben csak a hétvégéket, később már azt is csak úgy, ha mi is mentünk, és együtthúztuk vele az igát vagy az udvaron, vagy a szőlőben, vagy a paprikában... a lényeg, hogy munka volt, amit már akkor is csak úgy definiáltam, hogy nem szeretem A hétköznap délutánokat a nagymamáméknál töltöttem, és a mai napig érzem Anyám feket bőrkabátjának az illatát (bőr+bagó+Rexona spay), amit akkor éreztem, mikor beesett értem a melóhelyről, és hozzábújtam Nagyon szerettem ezt az illatot
És most kell kimondanom, hogy az én Anyám ezt bizony (mármint hogy keveset tudott velünk lenni)úgy próbálta meg kompenzálni, hogy a világ legfinomabb kajáit, tálalta elénk Mindig volt süti, és Anyu készíti számomra a legfinomabb nyokit A kalácsa utánozhatatlan....inkább nem is sorolom Szegény...tudom, hogy nem volt szándékos Főleg most, hogy már én is anyuka vagyok, és tudom, hogy milyen pokoli érzés azt mondani a gyerkeimnek, hogy most nem érek rá És szinte mindig most van
Szóval, akarva akaratlanul hozzájárult az én drága Anyukám ahhoz, hogy Báta számomra egyet jelentsen a zabálással De már ezt is látom, és le is írtam ide...és azt is tudom, hogy felnőttem közben, és ez innen kezdve már teljesen az én felelősségem
Régen nem volt sem divat, sem idő ilyesmin filozofálni Jó, hogy ma már van Ma már az én Anyukám is tudja ezt Szeretlek Anyu
Szép napot Mindenkinek
