Jó reggelt!
induló súly: 130,5 kg- 2010.02.02.
jelenlegi: 110,2 kg- 2010.04.21. Eredmény: -20,3 kg...Holnap reggelre 10-el kezdődő számot kérek!!!!;)
Hááát...nehéz"megszólalnom" ma reggel.
Talán ott kezdeném, amit minden rendszeres olvasóm tud, hogy ennek az egész életmódváltósdinak és blogolásnak és fórumozásnak a legfőbb ajándéka nem az a 20 kiló, ami leugrott rólam, hanem az emberek, akiket megismerhettem általa. Sokat jelentenek nekem. Tegnap kiderült, az egyikük élete társa halálos beteg. A másikuk ma egy kedves rokon temetésére megy.
Van egy szó, amivel nem igazán tudok mit kezdeni, ezért aztán kerülgetem is mint macska a forró kását. Pedig rengeteget ott motoszkál az agyamban. Ez a szó a halál. Amíg az ember fiatal, semmit nem törődik az egészségével, aztán, amikor anya lesz, semmi más nem érdekli, csak hogy a gyereke egészséges legyen, aztán később egyre inkább előtérbe kerül a saját egészség is...mert...lássuk be...azért...mert közeleg. Mert egyszer vége kell legyen. És dumálhatnak nekem Menyországról, adhatnak mindenféle kapaszkodót....én akkor is csak egyvalamit tudok biztosan, hogy most élek, és hogy egyszer meg kell halnom, és azt tanították, ez szomorú dolog. Nem azért, mert sajnáljuk azt a valakit, aki eltávozik...ki tudja...lehet, hogy nem is sajnálatra méltó...nem...mi önmagunkat sajnáljuk. Sokan még dühösek is hozzátartozójukra, hogy elhagyta Őket.
Volt régen egy kérdés, már nem tudom, hol olvastam, valami önismereti könyvben, azt hiszem. Úgy szólt...
"Mit tennél, ha holnap reggel közölnék Veled, ma van életed utolsó napja?"
Engem annyira megragadott akkor ez a kérdés, hogy feltettem több ismerősömnek is. És a legtöbben rövid gondolkodás után elkezdték sorolni azokat a dolgokat, amit a társadalom szépen beléjük töltött az ilyen és efféle kérdésekre válasz gyanánt...tudoood...hogy a szeretteikkel lennének...hogy elutaznának valahova, ahova régen el szerttek volna menni...hogy imádkoznának...hogy kibékülnének ezzel-azzal...hogy megvennének valamit, amire már régen sajnálták a pénzt...ennének...eccetera...én is hasonló választ adtam a kérdésre annak idején. Csupa-csupa olyan választ, ami arról tanuskodott, mennyire számít nekem mások véleménye...mennyire meg akarok felelni mindenkinek.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy erre a kérdésre is őszintén megválaszoljak. Én...ha ma reggel azt mondaná valaki, estére meghalok...először el sem hinném. Aztán sikítanék félelmemben, valószínűleg minden másodpercben attól rettegnék, mikor jön el a pillanat. Valószínűleg semmi és senki másra nem tudnék gondolni azokban a pillanatokban.
De...l
Ha józan ésszel végiggondolom...ezt senki ember fia nem állíthatja nekem...ha csak nem feltett szándéka, hogy meg akar ölni..de a nagy számok törvénye szerint még akkor is benne van a pakliban, hogy nem jön össze neki. Egyszóval ember biztosan nem tudhatja, hogy mikor halok meg. De hogy meg fogok, abban biztos lehetek. Mégsem ordítom végig az életem...pedig bármelyik percben bekövetkezhet...Halálra vagyunk ítélve. Mindannyian. És nem foglakozunk vele. Csak ülünk, marjuk egymást, sajnáljuk magunkat, és várjuk...extrém esetben elé is megyünk...tudatosan...amit öngyilkosságnak neveznek..vagy tudattalanul..ami megint csak öngyilok...lásd bagó...zaba...stressz...sorolhatnám...Pedig ez van barátaim. Már megírták. Az ítéletet. Nekem is. És vannak dolgok, amiket meg szeretnék csinálni ebben az életben. Vannak emberek, akikkel foglalkozni akarok, akiknek barátja akarok lenni. Vannak helyek, ahova el akarok menni. Vannak percek, amiket élvezni akarok...vannak jussok, amiket meg akarok szerezni, csak mert ember vagyok...és nem akarom várni a végét. Majd jön. Én kicsit több, mint 2 hónapja így próbálok élni. Próbálom megvalósítani azt a keveset, amit meg tudok...a terveimből. Mi az, ami eddig sikerült?
Rendbe tettem a házasságomat. Bevasaltam szegény életem párjának az agyába, hogy a pénz itt marad, mi elmegyünk, foglalkozzunk hát az élettel. Ebben Ő olyan szinten van ma már, hogy én csak kullogok utána! ;) Pedig fél évvel ezelőtt azt hittem, menthetetlen....így együtt megszerveztük a család első külföldi nyaralását, és visszük a testvéreméket is, ha tetszik Nekik, ha nem!!! ÉS TETSZIK NEKIK!!!!
Dolgozom, de nem a muhnkáért van az életem, ma már a munka van az életemért. Ismerkedem...minnél több emberrel...nyitott vagyok, mindenki tudja, hol talál. Tudom, hogy nem érdemes veszekedni, és nem dől össze a világ, ha nem az én gyerekem a legjobb tanuló, a példás gyerek.
Tudom, ha megbántanak, nem azért teszik, hogy engem bántsanak, mindenki a saját kis tyúkszarosát tekeri...:)
...Vannak közeli céljaim, amihez van társam...paradicsomi udvart akarunk például varázsolni magunknak ketten az elkövetkező években, sőt! Már hozzá is kezdtünk, minden kirándulásunk alkalmával hozunk haza magunkkal egy-két követ a sziklakertünkhöz.
Próbálok minnél kevesebb időt azzal tölteni, hogy sajnáljam magam. Sőt! Az élet tényleg nagy ajándék...és emlékszel arra a bejegyzésemre, amikor arról írtam, hogy csak szerepeket játszunk, míg élünk?
Nos...ezt ma is így gondolom. De én megpróbálom kicsit átírni ezeket a szerepeket. Például úgy akarok anya lenni, hogy nem az iskola érdekel, hanem ...a gyerekem (ezt még gyakorolni kell :D)...úgy akarok nő lenni, hogy tisztelem és szeretem a másik nemet...ez már megy, asszem...ebből kifolyólag úgy akarok feleség lenni, hogy valóban felnézek a férjemre, erősítem, nem a hibáit keresem...ez is kezd menni;)...úgy akarok barátnő lenni, hogy őszinte vagyok. Úgy akarok gyerek lenni, hogy csak játszom, mert játszani jó!;)...és igen...egyszer talán majd el kell játszanom olyan szerepet is, amire eddig nem volt még lehetőségem...egyben biztos vagyok...azokat a szerepeket is kicsit másképp szeretném játszani! ;)
Jajjj...és úgy akarok majd anyós lenni, hogy szerethető legyek!!! Ez fontos!!! :DDD
Na..száz szónak is egy a vége...meghalunk egyszer mindannyian..ezért hát ne veszekedjünk, hanem nézzünk körül, hol segíthetünk! Úgy magunkon, mint másokon:) Én például most megyek, és bekeverem a legfincsibb kófékszt...olyat, amilyet csak Anya tud keverni:DDDD
Szép napot!
Ja..a fórumos link mától ott virít mindig a jobb felső sarokban ám!!! És ajánlom figyelmébe mndenkinek az én kedvenckéimet is! ;)
És most szép napot!!!!
