Jó reggelt!
induló súly: 130,5 kg- 2010.02.02.
jelenlegi: 109,4 kg- 2010.04.24. Eredmény: -21,1 kg...
Tegnap, miután befejeztem a blogot, egyfolytában a NŐ dolog kattogott az agyamban, de egyszerűen egész nap nem volt fél óra nyugi, hogy leírjam. Még arra sem, hogy jegyzeteljek:( Ma reggel meg már nincs kedvem hozzá...így van ez...de megígértem, úgyhogy elkezdem írni, és meglátjuk, mi sül ki belőle;)
...
Az jutott eszembe, hogy a régi szép mese szerint is azért teremtetett Éva, hogy legyen ki szórakoztassa Ádámot. Hogy legyen, aki befogadja Ádámot, mindenféle értelemben...És tényleg, ha jól belegondolok (pedig olvastam már totál ellenkező véleményt tudós ember tollából...) a női oldal a befogadó, elfogadó oldal. És itt nem a szexre gondolok, bár az állítás ott is megdönthetetlen:D A nő befogadja a gyermekét, egy jó nő el tudja fogadni a mai világban is, hogy nő. Nem hadakozik, nem száll versenybe, csak szép csendesen menetel a férfi mellett, fogja a kezét, és melegíti. Ha egy NŐ van a közelben, a FÉRFI megnyugszik, és esze ágában sincs elmenekülni;) A NŐnek nem háza van, otthona.
A NŐ nem logikus;) Így határozott döntéseket nem is várhatsz tőle, ha így van is néha, olyankor a férfi oldalát éli meg:) Viszont sokkal ügyesebben felismeri az alternatívákat, tele van ötletekkel, amiből aztán a FÉRFI merít, és azonnal, logikusan dönt...kivitelez.
A nő kényelmetlenül érzi magát, ha neki kell viselnie a nadrágot....DE!!! A mai "nadrágos" nők nem azért szenvednek, mert a férfiak elkorcsosultak, és képtelenek FÉRFI-ként viselkedni. NEM!!! Az én szemszögömből nézve a mai férfi pont azért szenved, mert a NŐ kihalóban van:( A nő elfogadja a férfit (tudod..elfogadó), és soha nem érzi úgy, hogy bizonyítania kell, soha nem érzi azt, hogy Ő értéktelen, csak mert nőnek született. Egy nő tisztában van az értékeivel, biztonságot teremt, és az önmegvalósításhoz neki éppen elég az, hogy nő lehet;)
Azért mertem ezt így leírni, mert ha hiszed, ha nem...én ezt is megtapasztaltam!;)
Veszek egy nagy levegőt, és mesélek Nektek egy történetet...
Az én férjem sajnos (nemrég derült ki....) otthon mást sem hallott, csak hogy mennyire béna, ügyetlen, hogy nem ért semmihez, amihez márpedig egy FÉRFInak értenie kell. Sajnos az én Uram szépen lassan elhitte ezt magáról. Amikor összekerültünk, még egy csavart sem nagyon tudott betekerni, bár nem az a fajta béna ember volt, aki ennek ellenére bizonygatta, hogy mekkora mesterember Ő, nem! Ő elhitte magáról, hogy ügyetlen! És én ezt a fasza kis nő radarjaimmal megéreztem. Gyorsan, ahogyan az manapság dívik, átvettem az irányító szerepet. Bevállaltam mindent. És bizony szenvedtünk mind a ketten. És bizony majdnem ráment a házasságunk is. Aztán egy szép napon rádöbbentem, mi folyik itt, és elmondtam az én Férjuramnak. És elkezdtem nőként viselkedni. Ha hiszitek ha nem, a férjem itt a szemem láttára fog FÉRFIvá válni, csak azért, mert én NŐként viselkedem vele:) Lassan visszatér az önbizalma. Lassan, ahogy én megtanulok befogadni, Ő megtanul adni;) Így megy ez;) Nem tudom, hogy akárki fiával és lányával így működik-e...de valahol úgy hiszem, alapigazságra jöttem rá:)
Ezt a velágot igenis a punci irányítja:D Na jó, ha mélyen belegondolok, ez egyáltalán nem vicces:) Mert innen kezdve Lányok-Asszonyok nagy a felelősségünk!;) Nem illenék visszaélni ezzel! Tessék merni nőnek lenni! Azt hiszem, a világnak nagyobb szüksége van ránk, mint valaha is volt:)
Szép napot!
