Jó reggelt!
108,3...és tegnap egész nap éhes voltam, de nagyon! Nem, nem ettem, de nem tudom, hányszor indultam el a konyha felé:D Pár nap, és piros betűs ünnepek, asszem, ennek az előszelét érzem, ha minden igaz, nincs már egy hét.
Olvastam valahol, hogy ennek a havonta (na jó, ha úgy jön ki a lépés havonta kétszer is) visszatérő; embert próbáló valaminek örülni kell, mer'hogy nő vagyok!!! Hát oszt hogy a francba lehet ennek örülni??? Hogy az életem felében puffadtnak, és idegbetegnek érzem magam??? Bocs, de ezt egészen biztosan nem nő találta ki!
Én örülök, hogy nő vagyok, egyre inkább, de ha ezt elhagyhatnánk, ha nem kellene például azon izgulni, hogy nyaraláskor épp hogy állok, vagy nem telne az egész nyár azzal, hogy egyeztetjük, melyik az az időpont, amikor strandolhatunk úgy istenigazából, mert a család három boldog nő-tagja közül egyik sem menstruál...szerintem akkor sokkal boldogabb nő lehetnék! Úgyhogy...neduma!!! Elfogadom, mint szükséges rossz, mi mást tehetnék, de ezek a napok nem a ciklustól lesznek boldogok, az tuti!!! És mondjon akárki akármit, én ezt nem szeretem, és kész! :D Nem magamat, amiért menstru! Ezt a cuccot magát utálom! Mondják, majd visszasírom még:) Erre meg azt mondom, hogy én az iskolát sem sírom vissza! ;)
Szép napot!
